Az 1800-as évek végétől ismert, hogy a magzat szervezetének magnézium tartalma a 4. hónaptól, jelentős mértékben, mintegy tizenkétszeresére a terhesség végére. A magzat szervezete, tehát mind több magnéziumot halmoz fel az anyai szervezet rovására. A várandós anyuka szervezetében viszont a magnézium tartalom csökken, ez a csökkenés értendő mind a szérumra és mind a szövetekre. A magnéziumvesztés a vérszérum magnéziumszintjének csökkenésével is jár. A várandós anyukák szérum-magnéziumszintje 20%-al alacsonyabb a hasonló korú, nem várandós hölgyekéhez képest. 1

A magnéziumszükséglet a várandósság és a szoptatás idején egyaránt megközelítőleg 50%-al megnő, 300-350 mg/nap szükségletről legalább 450 mg/nap magnéziumigényre. 1

Véletlen megfigyelés volt az 1960-as években, hogy a magnézium a várandósoknál csökkentette a koraszülések és vetélések számát. A várandósság alatti gyomorpanaszok kezelésére 800 várandósnak magnéziumtartalmú gyomorsavcsökkentőt adtak és meglepetésükre a koraszülés és vetélés aránya alacsonyabb volt a kezelteknél, mint átlagosan. 1

Megjegyzendő viszont, hogy a magnéziumpótlás hatása az anyai és az újszülötti betegségek megelőzésében még további a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak megfelelő vizsgálatokat igényel. 1

Egyértelműen igazolt viszont, hogy várandósság idején a magnézium-szükséglet megnő, amit fedezni kell. Magnéziumpótlásra általában szájon át beszedhető készítményt használnak. 1

  1. Dr. Fazekas Tamás: A magnézium. 217-224. oldalak, Akadémia kiadó, Budapest 1992.
  2. MARY P. GUERRERA, STELLA LUCIA VOLPE, JUN JAMES MAO A magnézium terápiás felhasználása, Am Fam Physician. 2009;80(2):157-162